Tudjátok milyen? Hát zöld. Szuperzöld. Itt ülök egy szekrény tetején, valahol egy tagozat peremén és nézelődök. Joe vagyok és itt van velem a tesóm is Lui. Egész nap itt ülünk és nézelődünk. Azért is kellemes ez, mert sokáig egy autón ültünk és az nem volt ilyen barátságos. Persze hiányzik az izgalom, de a mai viszonyok mellett nem lennék lámpa. Állítólag törik-zúzzák a mai autólámpákat. Na nekem ez nem hiányzik, de nem ám.
Bezzeg a mi időnkben!
Velünk szépen lassan kocsikáztak, ha elromlottunk megszereltek. Na jó, végülis úgy kerültünk ide, hogy egy nap már nem szereltek meg minket. Illetve nem is minket, hanem a gazdit a Sam-et. Mehetett a bontóba, mert valami balfék belement. Ekkor kezdődött a kallódás. Voltunk több autószerelőnél is, de valahogy senki nem akart felszereltetni minket. Aztán amikor a legutolsó szerelőnket Jimmit bezárták, újfajta helyre kerültünk. Egy pasas vásárolt meg minket, aki mindenféle holmit gyűjtött, így minket is. Ezután már ilyen emberek közt vándoroltunk. Ami szuper, hiszen érdekesebbnél érdekesebb raktárakban, szekrényekben, polcokon kötöttünk ki.
Ilyesmi hely ez is, csak itt előkelő helyen vagyunk. Ilyen jó dolgunk nem is volt még. Ha erre jársz nézz fel ránk, majd kacsintunk.
Legyen szép napotok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: