Egy kedves idős hölgy órája voltam. Rákospalotán éltünk, egy tündéri kis házban. Valamikor két éve történhetett, hogy elromlottam. Mivel manapság senki nem szeret felhúzós órákkal bajlódni így is maradtam. Nem bánom, mert kedvelem az időpontot amit mutatok. Valahogy a reggeli nyolc óra mindig a kedvencem volt. Ilyenkor ürült ki a ház, mindenki elsietett már dolgára én pedig szépen nyugodtan ketyeghettem magamnak. Persze többen is voltunk, néha még versenyeztünk is ki a gyorsabb. Persze egyikünk sem győzött. Illetve volt egy rossz óra, akit már el is adtak, na ő nagyon gyors volt. Azt hiszem pont ezért nem szerették. Nesze neki, sokra ment vele, győzelem mi?
Most egy új otthonom van, állítólag gyerekek is laknak benne, nagyon várom már, hogy lássam őket. Gondolom jól megszerelnek majd, de nem bánom, csak történjen már valami. Itt ugyanis nincsenek más órák, nem tudomhogyan csinálják. Majd meglátjuk, kíváncsian várom a folytatást.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: