Szép napot kívánok!

Bug vagyok, a vetítő. Igen nekünk tárgyaknak is van nevünk, sőt!

Tudták, hogy nekünk is van lelkünk? Igen, nem is akármilyen. Éppenséggel pont olyan, amilyet kapunk.

Hogy kitől? Szerintem mindig mástól, kicsit furcsa is ez. Ez egyfajta lélekváltogatás. Hol kacat vagyok, hol papírnehezék, hol pedig egy dísztárgy.

Igen, vannak akik látják az értékeimet. Akik látják szépen tagolt herkentyűimben és okosságaimban a többletet. Azt amitől én még működésképtelenül is izgalmasabb vagyok, mint egy mai vetítő.

Tudnék én még ma is vetíteni, de nem akarok. Itt volt a minap egy hatalmas vetítő mellettem. Ott hencegett, hogy még tegnap is használták. Na és? Én meg tele vagyok olyan dolgokkal, amivel játszhatnak a gyerekek, mert nem kell félni, hogy elromlok. Hehe!

Szóval gyertek gyerekek, tekerjetek, állítsatok, nyitogassatok, nekem nem árt. Néha poroljatok le, és gyönyörködjetek. Én it vagyok, büszkén és bölcsen merengek homályos lencséimmel.

Viszontlátásra!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Tudjátok milyen? Hát zöld. Szuperzöld. Itt ülök egy szekrény tetején, valahol egy tagozat peremén és nézelődök. Joe vagyok és itt van velem a tesóm is Lui. Egész nap itt ülünk és nézelődünk. Azért is kellemes ez, mert sokáig egy autón ültünk és az nem volt ilyen barátságos. Persze hiányzik az izgalom, de a mai viszonyok mellett nem lennék lámpa. Állítólag törik-zúzzák a mai autólámpákat. Na nekem ez nem hiányzik, de nem ám.

Bezzeg a mi időnkben!

Velünk szépen lassan kocsikáztak, ha elromlottunk megszereltek. Na jó, végülis úgy kerültünk ide, hogy egy nap már nem szereltek meg minket. Illetve nem is minket, hanem a gazdit a Sam-et. Mehetett a bontóba, mert valami balfék belement. Ekkor kezdődött a kallódás. Voltunk több autószerelőnél is, de valahogy senki nem akart felszereltetni minket. Aztán amikor a legutolsó szerelőnket Jimmit bezárták, újfajta helyre kerültünk. Egy pasas vásárolt meg minket, aki mindenféle holmit gyűjtött, így minket is. Ezután már ilyen emberek közt vándoroltunk. Ami szuper, hiszen érdekesebbnél érdekesebb raktárakban, szekrényekben, polcokon kötöttünk ki.

Ilyesmi hely ez is, csak itt előkelő helyen vagyunk. Ilyen jó dolgunk nem is volt még. Ha erre jársz nézz fel ránk, majd kacsintunk.

Legyen szép napotok!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Jó napot kívánok! Karl vagyok. Egy igazi régiség. Már nem is emlékszem mikor születtem, de alapos munka voltam, az biztos. Még mindig egyben vagyok, vagy sem? Na jó, kicsit megtörtem, történtek dolgok, de ha tudnátok min mentem keresztül…

Volt ott minden: hó, fagy, eső, lövöldözés… végül jött egy tatarozás. Veszélytelenítés… Szóval leszedtek, de nem bántam, csak az a sok év abban a sötét pincében, hát az nem volt jó. Végül most jó helyem van. Már azt hittem sosem jutok be a kertből, ahova először felhoztak, de végül megesett a szívük rajtam vénségen. Most én vagyok újra az ornamens. Én díszítem a nappalit! Büszke vagyok rá, mindig is tudtam, hogy vár még rám sok érdekesség. Vannak itt még érdekes barátok, szintén korombeliek, de majd ők bemutatkoznak maguk.

Előre szólok: a lámpákkal vigyázzanak, egy szavuk sem igaz!

A többiek rendben vannak.

További szép jó napot kívánok!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Egy kedves idős hölgy órája voltam. Rákospalotán éltünk, egy tündéri kis házban. Valamikor két éve történhetett, hogy elromlottam. Mivel manapság senki nem szeret felhúzós órákkal bajlódni így is maradtam. Nem bánom, mert kedvelem az időpontot amit mutatok. Valahogy a reggeli nyolc óra mindig a kedvencem volt. Ilyenkor ürült ki a ház, mindenki elsietett már dolgára én pedig szépen nyugodtan ketyeghettem magamnak. Persze többen is voltunk, néha még versenyeztünk is ki a gyorsabb. Persze egyikünk sem győzött. Illetve volt egy rossz óra, akit már el is adtak, na ő nagyon gyors volt. Azt hiszem pont ezért nem szerették. Nesze neki, sokra ment vele, győzelem mi?

Most egy új otthonom van, állítólag gyerekek is laknak benne, nagyon várom már, hogy lássam őket. Gondolom jól megszerelnek majd, de nem bánom, csak történjen már valami. Itt ugyanis nincsenek más órák, nem tudomhogyan csinálják. Majd meglátjuk, kíváncsian várom a folytatást.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: